Banki finanszírozással megvalósuló beruházások során szinte kivétel nélkül találkozunk a fővállalkozó által a beruházó javára nyújtott teljesítési és/vagy szavatossági bankgaranciákkal. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogyan ruházható fel a beruházást finanszírozó bank a bankgarancia érvényesítésének jogával arra az esetre, ha a beruházással kapcsolatosan problémák merülnek fel, és a beruházó, mint adós a továbbiakban nem képes sem a finanszírozási, sem a kivitelezési szerződéssel kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítésére.
A bankgarancia kedvezményezettje
A fővállalkozó által a beruházó javára nyújtott teljesítési és/vagy szavatossági bankgarancia végső kedvezményezettjeként a beruházást finanszírozó bank kerül megjelölésre, amelynek megvalósítása egyrészt engedményezés, másrészt követelésen alapított zálogjog alkalmazásával lehetséges. Másképpen fogalmazva, a beruházást finanszírozó bank biztosítékaként szolgál a bankgaranciából eredő, a beruházót megillető követelés.
Lényeges kiemelni, hogy az engedményezési szerződés vagy zálogszerződés csak a bankgarancia alapján keletkező követelésekből való megtérülést biztosítja a finanszírozó bank számára, a bankgarancia lehívásának joga nem száll át rá, mint biztosítéki jogosultra/végső kedvezményezettre.
Mit jelent a lehívási jog?
A lehívási jog a bankgarancia jogosultjának (kedvezményezett) azon joga, amely alapján a bankgaranciában meghatározott feltételek teljesülése esetén a garantőr banktól kérheti a bankgaranciában megjelölt összeg kifizetését.
A lehívási jog átszállása nélkül a finanszírozó bank passzív szereplője marad a jogügyletnek, és csak akkor szerezhet kielégítést az engedményezett/elzálogosított követelés alapján, ha a beruházó a fővállalkozóval kötött szerződése alapján érvényesíti a késedelmes vagy hibás teljesítésből származó igényét a fővállalkozóval szemben, és lehívja a bankgaranciát.
Amennyiben tehát a finanszírozási szerződés kapcsán a felek között bármely jogvita alakul ki, esetleg a beruházó, mint adós részéről valamely szerződésszegési esemény következik be, és a beruházó megtagadja a finanszírozó bankkal történő együttműködést, ennek részeként pedig elzárkózik a fővállalkozó által nyújtott bankgarancia lehívásától, a finanszírozó bankot jelentős megtérülési lehetőségtől zárhatja el.
A fenti helyzet megelőzése érdekében a bankgaranciából származó követelés engedményezése/elzálogosítása mellett szükséges a bankgarancia lehívási jog átruházásáról is gondoskodni.
A lehívási jog átruházásának jogszabályi háttere
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény („Ptk”) 6:433. §-a szerint a garancia lehívásának joga a bankgaranciát kibocsátó garantőr bank hozzájárulása nélkül nem ruházható át. Arra a kérdésre azonban a Ptk. nem ad választ, hogy az új kedvezményezett milyen módon tudja igazolni a bankgarancia lehívási feltételeinek teljesülését, és erre tekintettel gyakorolni a lehívás jogát egy olyan alapszerződés alapján, amelyben nem szerződő fél.
A magyar jogszabályoknál részletesebb értelmezési szabályokat tartalmaz a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara kiadványa, az URDG 758 – ICC Uniform Rules for Demand Guarantees – Revision 2010 („URDG”). Az URDG mintaszabályai szerint a lehívási jog gyakorlásának feltétele, hogy az új kedvezményezett szerződő félként belépjen az alapjogviszonyba. Az URDG szabályainak alkalmazása esetén tehát a beruházó helyett a beruházást finanszírozó bank kerülne a megbízói pozícióba a vállalkozási szerződés vonatkozásában, így az abból származó összes jog és kötelezettség átszállására tekintettel gyakorolhatná a bankgarancia lehívásának jogát is.
Mit tehetnek a felek?
A banki finanszírozást igénylő beruházások tulajdonságainak ismeretében azonban felmerül a kérdés, vajon tényleg az összes fél érdekét szolgálja-e, ha a bank, amely finanszírozóként vesz részt a beruházásban, a vállalkozási szerződés egésze tekintetében felváltja magát a beruházót. Ezzel ugyanis olyan jogokat és kötelezettségeket is átvenne, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül, vagy akár közvetve sem a bankgarancia érvényesítéséhez, vagy olyan speciális szakértelmet igényelnek, amellyel a finanszírozó bank nem is rendelkezhet. Egy ilyen szerződésátruházás ezáltal nagyobb akadályát jelenthetné a beruházás megvalósításának, és így a banki kintlévőség megtérülésének, mint a bankgarancia érvényesítésével elérhető előny. Valamint a különös szakértelmet igénylő kérdésekben történő döntéshozatal további költségeket generálhat a finanszírozó bank oldalán, amelyek egyébként nem merültek volna fel, és amelyek megtérülése az adós vélhetően hátrányos helyzetére tekintettel nem is biztosított.
Jogi szempontból további korlátozást jelenthet, hogy a Ptk. szabályozása szerint a szerződés átruházáshoz egy olyan háromoldalú megállapodásra, és a szerződés másik pozíciójában lévő fél hozzájárulására van szükség. A fentiek alapján pedig ésszerűen nehezen várható el a beruházást megvalósító fővállalkozótól, hogy úgy adja előzetes hozzájárulását a megbízó személyének megváltozásához, hogy az a jogi és üzleti helyzet, amelyben a bankgarancia érvényesítése szükségessé válik, nem látható előre.
Gyakorlatunk alapján megfelelő és sokkal rugalmasabb, a felek üzleti érdekeit is jobban szem előtt tartó megoldás, ha a finanszírozó bank nem lép be szerződő félként a vállalkozási szerződésbe, hanem egy különálló, kifejezetten a lehívási jog átruházására vonatkozó háromoldalú megállapodás jön létre a finanszírozó bank, a beruházó és a fővállalkozó között. Ebben a megállapodásban rendelkezhetnek a felek azon feltételekről, amelyek bekövetkezése esetén a finanszírozó bank a beruházó helyett jogosult a lehívás jogát gyakorolni, valamint rögzíthető a felek által ilyen esetben alkalmazott eljárásrend is. Ebben a megállapodásban továbbá szerződő félként szerepelhet a bankgaranciát kibocsátó bank is a lehívási jog átruházásához szükséges hozzájárulás megadása érdekében.
Ezzel a többoldalú megállapodással biztosítható egyrészről, hogy a finanszírozó bank mind a saját megtérülése, mind a beruházás megvalósítása érdekében be tudjon avatkozni, amikor erre a beruházó valamely okból nem képes, vagy nem hajlandó, másrészről a beruházó és a fővállalkozó számára is megfelelő garanciákat teremthet anélkül, hogy egy teljes körű szerződés átruházásra sor kerülne.
Összefoglalva, amennyiben egy beruházás kivitelezése során felmerülő jó teljesítési vagy szavatossági igényt a beruházó helyett a hitelező bank kíván érvényesíteni a finanszírozási szerződés alapján fennálló szerződésszegésre, vagy egyéb adósi kötelezettségvállalásra tekintettel, az ehhez szükséges jogcímet (i) a fővállalkozó által nyújtott teljesítési/szavatossági bankgaranciára vonatkozó engedményezési vagy zálogszerződés, (ii) a bankgarancia lehívási jog átruházásával kapcsolatosan a finanszírozó bank, a beruházó és a fővállalkozó között létrejött háromoldalú szerződés, valamint (iii) a garantőr banknak a lehívási jog átruházásához való hozzájárulása együttesen teremti meg.
Dr. Versics Réka
ügyvéd
HP Legal | Hajdu & Partners | Ügyvédi Iroda
